Kép: Pasta Manufaktura FacebookVannak dolgok az életben, amik oly könnyűnek tűnnek és mégis, valójában oly nehezek. Elsőre betalálni az USB-csatlakozóval az aljzatba; az ideges pincér tekintetének kereszttüzében dönteni, hogy mit rendelj; lenyelni egy kanál fahéjat; trafikot nyitni; részegen betalálni a kulccsal a zárba (sőt, bármit az eddig felsoroltak közül részegen)... de az talán örök rejtély marad, miért olyan nehéz jó tésztás gyorséttermet üzemeltetni Budapesten. Talán ma lerándul a lepel?! Az izgalom a tetőfokára hág a Nem ciki a menza hasábjain!!!
Milyen attribútumokat keres az egyszeri éhes járókelő, aki tésztára feni fogát? 1. Ne legyen a világ végén. 2. Ne legyen méregdrága. 3. Ne őszüljek meg, mire elkészül. 4. Legyen finom. Talán nem egy irreális lista, már csak azért sem, mert számos helyet teszteltünk már más műfajban, mely megfelelt a szempontoknak. Ráadásul mind közül a tészta elkészítése a legkevésbé bonyolult. Mégis, a PASTA. nem jó, a Vapiano méregdrága, a 2Spaghi kicsi adag, az olasz éttermekben meg várni kell. Hol késik hát a messiás? HOL?!
A Pasta Manufaktura maximálisan belvárosi, Károly körúti elhelyezkedésére nem lehet panasz. A Deák tértől pár perc sétára, az Apple- és BoConcept-kereskedéseket megszégyenítő trendi minimáldizájnnal berendezett helyiség csak úgy csalogatja befelé az éhező polgárokat, bent pedig fiatalos és (megkockáztatom) szexi személyzet veszi fel a rendelést. Felizgultatok már? Akkor jó, innen indul a lejtmenet.
Felnézel az árlistára és rájössz, hogy a divatot és a külsőt sajnos meg kell fizetni. Az árazás a Kálvin téri konkurencia szerinti, 790-1290 Ft között, kétféle leves 490-ért, stb stb. Persze ehetsz economy besorolású paradicsomos tésztát, de milyen élet lenne az, kérdem én, milyen? Így hát én személy szerint egy klasszikus bologneset kértem, ha már a PASTA.-ban is azzal teszteltünk. Ekkor a pult másik végén álló megkérdezi: itt fogyasztod? Körbenézel. Szeretnél beférkőzni az ebédelő irodisták által el nem foglalt egy-egy üres helyek valamelyikére a gigantikus hosszú asztalnál? Vagy inkább leülnél az ablaknál felállított pulhoz, hogy az eltévedt japán turisták és a pihenőidejüket töltő parkolássegítő csövesek kinézzék a szádból a falatot? Dehogy szeretnél. Inkább elviszed.
Annyit meg kell hagyni, hogy a csomagolás nagyon tüchtig, először berakják a tésztát a kishazánkat is meghódító kozmopolita kajás papírdobozba, majd azt egy papírzacskóba, végül tűzőgéppel lezárva az egészet, mint egy 40 évre titkosított állami dokumentumot.
Most látom csak, hogy ez a hatodik bekezdés és az ízekről még egy szót sem szóltam. Sajnos ez sem lesz max pont. Persze a szósszal nincs baj (bár egy ezresért, akárcsak a Kálvin téren, ez még mindig kevés), talán kicsit sótlan. A tészta elfogyasztásához viszont gyakorlatilag fogakra sincs szükség, nyelvvel el lehet rágni, plusz a kívánatosnál (ami kb. 0) mintha több főzővizet csaptak volna a tésztával együtt a szószhoz. Így bár az alapanyag a házi, kifejezetten laktató fajta (egy adag itt tényleg elég is jópár órára), az al dentétől olyan messze van, mint a Károly körút Milánótól – és ez a jó tészta első alapvetése. Kár érte.
Hát tessék. Nem jött el a messiás, és arra sem derítettünk fényt, miben rejlik e műfaj nehézsége. A Pasta Manufaktura kicsit több odafigyeléssel, plusz ha talán a designból kicsit áldoznának a kényelem oltárán, még jó hely is lehetne. Egyet azért megjegyeznék: ha a Károly körút 9. és 11. szám között kap el titeket az olthatatlan éhség, inkább ide menjetek, mint a mellette lévő kínaiba, mert az tényleg borzasztó.
Pszt! Szóljunk, ha újabb helyet teszteltünk?
Ha lájkolsz minket Facebookon, előbb értesülhetsz az új posztokról, mint a barátaid. Kattints az instant hipszter-élményért!
