Kép: 2Spaghi FacebookHa korábban azt állítottam, hogy a Kiskörút a főváros ütőere, akkor a Gozsdu udvar mindenképpen maga a szívcsakra, a trend központja, ahol több szó kezdődik hashtaggel, mint anélkül, és az tumblr-account nemhogy elvárt, de kötelező. De akkor mit keres a minimálbéren foglalkoztatott egyetemista ebédidőben a kúlság eme Mekkájában?
Lelövöm a poént, eredetileg WC-t kerestünk, de ha-már-úgyis-itt-vagyunk alapon be akartam kukkantani a 2Spaghi bejáratán, mivel elég sok helyen úgy emlegetik, mint a legújabb-legmenőbb olasz hely a városban. Sajnos ez egyre kevésbé mérvadó, mivel manapság attól, hogy 1. fiatalok 2. a Belvárosban 3. egy ételre szakosodott 4. minimál stílusban berendezett üzlethelységben kaját árulnak, a legtöbb városbloggernek már dudorodni kezd a nadrágja, a minőség pedig már annyira nem is érdekes. #lifeishard #haldoklikaszakma
Úgyhogy jöjjön a tényfeltáró poszt: a 2Spaghi üzlethelyisége nagyon egyszerű: van egy pult, benne a friss tészták; van egy csigalépcső, a tetején nincs WC (ez nagyon szomorú); van két kiszolgáló, mindketten 100% olaszok, tehát magyarul ne nagyon, angolul inkább, kézzel-lábbal pedig mindenképp próbálkozzunk. Évek kemény munkájával olaszul megtanulóknak kiváló alkalom arra, hogy elégtételt vegyenek barátaikon, akik ezidőalatt megtanultak még egy világnyelvet, mondjuk franciát.
Disclaimer: Az extra swag érdekében (és mert véletlenül kitöröltem a képeket), saját fotók helyett a képeket az instagramról loptam.
A bolt fő profilja az otthon gyorsan megfőzhető házi tészta a raviolitól a macaroniig, a helyben fogyasztható vagy elvihető készételek csak mellékszereplők. Így nincs is nagy választék, amikor én ott voltam, volt húsos lasagne és volt vegetáriánus lasagne – egy adag 1200 Ft, ami ugyan nem dönti be a havi költségvetést, de azért nem is annyi, amit egy közepes adag tésztáért napi szinten ki szeretnék fizetni (az adaggal semmi baj nincs, de egy-két órára lehet csak jóllakni vele).
De hogy ne higgyétek azt, hogy minden főétkezés előtt előveszem a számológépet és vadul kiszámolom az elfogyasztott kalóriák és kifizetett forintok közötti korrelációt, kipróbáltam, úgyis régóta vágytam olyan igazi rendes olasz kajára. Nem balzsamecetben marinált tintahalra, meg miniatűr sárgadinnyék köré tekert lehelletvékony sonkára, hanem olyasmire, amit az olaszok esznek.
Talán pont emiatt, talán pont ennek ellenére, de úgy éreztem, hogy a lasagne minden újabb falatjának megízlelésekor pelyhes angyalok szállnak le a Földre, és dupla szivárvány alatt kiscicák születnek. Minden a helyén: a szósz remek, a hús épp elég, a tészta kellően al dente... egyben volt, na értitek. Átfutott az agyamon, sőt, alaposan megfontoltam, hogy eszek még egy adagot és inkább nem eszem holnap. Szóval biztosan van flancosabb olasz étterem a városban, de kérdem én: vitatkozik ott bárki is a tulajjal a tegnapi meccs eredményéről? Na, mondom, hogy nem. Gyertek el és próbáljátok ki – nem biztos, hogy mindenki kedvence lesz, de csalódni semmiképp nem fog senki.
Pszt! Szóljunk, ha újabb helyet teszteltünk?
Ha lájkolsz minket Facebookon, előbb értesülhetsz az új posztokról, mint a barátaid. Kattints az instant hipszter-élményért!
