Itt a nyár, kisütött a nap, és a szépen lebetonozott felújított Madách tértől pár lépésre, a Telep környékén előkerültek a gondosan kinyújtott atléták, november óta nevelgetett szakállak és eddig ismeretlen, gördeszka-jellegű közlekedési eszközök. És épp időben, az egykori Godot, majd Csináltam neked egy éttermet... helyén megnyílt a szomszéd kocsma kistestvére, a Konyha.
Miért épp időben? Egyrészt azért, mert nem reggeliztem aznap és már 11-kor korgott a gyomrom, de félretéve a... viccet, igazán hiányzik az irodaházakban dús környékről egy jó ebédmenüs hely. És igazából féltem egy kicsit, hogy a választások éjszakáján Bajnaiék által használt üzlethelyiséget porig rombolja, majd sóval hinti be a kormánypárti önkormányzat, de aggodalmam alaptalan volt!
Ugyanis az Einfach Berlin-matricákkal kikövezett út végén ott áll a Konyha! Belülről (egyelőre?) elég üres, kivéve a falat díszítő monumentális étlapot, amit ha jól emlékszem, kékre festett fadeszkákra írtak. Az ebédmenü hetente változik, többféle levesből, főételből, desszertből lehet választani kettőt (1250 Ft) vagy hármat (1400 Ft). A kiszolgálás kicsit esetlen (2. héten néztünk be), de a pincércsajnak egyéb kvalitásai miatt megbocsájtjuk. Ja és jár a menühöz szóda (vagy elfelejtették felütni).
Térjünk is rá a kajákra, mondom sorban, ti pedig kitaláljátok, hogy mi mit takar. Első: Üzbég Surpa leves (zöldséges marhaleves) – ez szerintetek
A. egy egzotikus, gazdag, kelet-európai fűszerezésű húsleves, vagy
B. lecsó felöntve vízzel
aki a B-re tippelt, megnyerte tőlem az üzbég surpa leves hústartalmát! Ja várjál, nincs is hústartalma. (hangeffekt)
De tegyük félre az efféle jogos vagy jogtalan csalódásból eredő indulatainkat, egyébként nagyon finom zöldséges víz volt, a többieknek még egy fél krumpli is jutott bele, nekem sajnos nem. :( Második fogásnak a Mediterrán csirke aszalt paradicsommal és rukkolávalt választottam. Ez tényleg nagyon finom, egyedül abba tudnék belekötni, hogy láthatóan a levessel próbáltak jóllakatni, a főételt meg kicsit elsumákolni. Ráadásul a félmaréknyi rukkola és a 10 dkg csirkemell alatt afféle nagymamás lecseszéssel próbálják meg rámfogni az egészet:
Utolsóként a Citromfüves túrógombóc landolt az asztalon, ráadásul eperszósszal, amivel nálam nem tudnak mellélőni, hiába próbáltam lassan enni, nem ment. (még fotózni is elfelejtettem)
Összegezve vegyes tapasztalatainkat, a Konyhában biztos lehet finomakat enni, de mondjuk 1400-as menüért nem járja, hogy a főétel legyen a legkisebb. Mert ugyan nem vagyok az a típus, aki hiányolja a kenyérkosarat a Costes degusztációs menüjéből, de nem fogok visszajárni ide azért, hogy aztán 2 órával később már a sarki Roni chipskínálatát böngésszem rossz lelkiismerettel. (főleg, hogy úgy hallom, a szomszédos Telepben nagyon jó a bagel)
Like-old a blogot Facebookon, nehogy a következő posztról lemaradj!