Sajnos a nyári melegben van az az állapot, hogy az ember elindul kajálni, de csak az első légkondícionált közértig jut, ahol szó szerint a lehető legmélyebbre süllyedve (mivel úgyis a legalsó hűtő leglasó polcára teszik) kiválaszt egy előre csomagolt ebédet, és a lehető legkisebb feltűnés nélkül (ismerősök is lehetnek a közértben!) megpróbálja kifizetni és elhagyni a helyszínt. Az ebéd pedig a legritkább esetben végződik jóllakott böfögéssel. Nyári sorozatunkban fény derül arra, mely termékeket érdemes vásárolni (:DDDD) és melyeket nem. Ez itt A hűtő aljából!
Tesztünk mai alanya a Foodbox, úgy általában, lévén töredelmesen be kell valljam, legalább 4 féle terméküket kóstoltam már, és ezek csak azok, amikre emlékszem. A cégnek ugyanis az ügyes marketingstratégia és pogány vérmágia ötvözésével sikerült elérnie, hogy bizonyos kávézók és kocsmák a kiratban, sőt, villogó ledes kijelzőn hirdessék (igen, a Kakasról van szó), hogy a hűtőben két üveges Borsodi között ott figyel a bácskai rizseshús, meg egy tavaszi csirkemell rizottó.
Így történhetett, hogy előbb a bangkoki marhasülthöz, majd a penne bolognesehez is szerencsém volt. Persze mint jólnevelt gyerek számára, az előre csomagolt ebéd egyet jelentett a lecsúszott egzisztenciájú kőművesek és hidegburkolók által is csak válsághelyzetben fogyasztott Globus sólet vagdalttal és székelykáposzta kolbásszal konzervekkel – ehhez képest csalódnom kellett. De pozitívan! Meg mertem volna fogadni, hogy még józanul is ízlene. Ezt letesztelendő vettem nemrég egy currys csirkét (minimalizált mennyiségű hús, fojtogató rizsszemek), de mivel elfelejtettem lefotózni, ma beruháztam egy Tejszínes-gombás csirkés farfalléra (ára a Roniban 600 Ft, máshol talán olcsóbb). Az alábbiakban tehát végülis ezt teszteljük.
A trendi csomagolás sajnos nem ad világos útmutatást arra, hogy hogyan illik megmelegíteni a dobozt (2 perc kell neki a mikróban egyébként), tehát tippre rajta hagytam a fedőfóliát, ami – köszönhetően a fizika általam meg nem értett törvényeinek – ráragadt a dobozra, így a hozzá adott, szétszedhető villa segítségével kellett miszlikre aprítva eltávolítanom az útból. Maga az étel pedig fogyasztható! A tészta persze a gyakorlatilag dupla főzéstől kicsit szétesik, de azon kívül egyáltalán nem rossz, ki merném jelenteni, hogy ettem már rosszabb tejszínes-gombás csirkés tésztát, pedig az nem dobozból jött ki. A doboz mérete pedig ne tévesszen meg senkit, kicsinek tűnik (mint általában minden kajásdoboz), de egy ebédnek pont elég.
Pontszámot egyelőre nem adunk neki, mivel összehasonlítási alapunk nincs, de összességében végülis nem bántam meg, hogy ezt, és nem a márkanév nélküli csomagolt rántott sajtot választottam, de ha ott lesz még hétfőn (és komolyan nem hiszem, hogy megvenné valaki), ő a következő!
Pszt! Szóljunk, ha újabb helyet teszteltünk?
Ha lájkolsz minket Facebookon, előbb értesülhetsz az új posztokról, mint a barátaid. Kattints az instant hipszter-élményért!
